Szótanulás? Csakis szótárfüzet nélkül! 1.

 

Az iskolai nyelvtanulás egyik elengedhetetlen kelléke a szótárfüzet, ami nagyon jó a tanárnak, mert azt az érzést kelti,hogy ő rendesen "leadta" az anyagot, és lám, mennyi új szót tanultak a gyerekek. Van mit kikérdezni, van mire jegyet adni. A diáknak is jó, mert az a sok szó egymás alatt sorakozva azt az érzést kelti, hogy már ennyi mindent tud az adott nyelven, van mit magolni, és ha azt tudja,akkor megnyugodhat,hogy jól halad nyelvi tanulmányaiban. Sajnos azonban 

a szótárfüzet nem más, mint szavak ömlesztve, a szövegkörnyezetből kiragadva, 

úgyhogy a nehezen megtanult bemagolt szavak csak a röpdolgozat megírásáig maradnak a rövid távú memóriában. 

Ha tehát nyelvet tanulunk, az első lépés a hatékony szótanuláshoz az, hogy tegyük félre a szótárfüzetet, vagy még jobb,ha meg se vesszük.

Sorozatunk 1. részében egy olyan módszert mutatok be, ami a Montessori-módszer egyik alapelve, de nem csak kisgyerekeknél lehet alkalmazni, hanem a nyelvtanulásban is-akár felnőttként. Az elv nagyon egyszerű: 

Minél több érzékszervünket vonjuk be a tanulási folyamatba, 

 annál jobban rögzül az adott tananyag. 

Tehát ha pl. a berendezési tárgyakat tanuljuk, menjünk körbe a lakásban, NÉZZÜK meg a bútorokat, ÉRINTSÜK meg, és mondjuk is ki a nevüket németül. A ruhadarboknál NÉZZÜNK végig magunkon, mondjuk ki hangosan, mi van rajtunk, az milyen színű. NÉZZÜK meg, mi van otthon a hűtőben, FOGJUK MEG az ételt, KÓSTOLJUK meg, mondjuk ki, hogy a "hűtő hideg", a "kávé forró" stb. 

Fontos,hogy hangosan mondjunk ki mindent, hogy HALLJUK a saját hangunkat. Érdekes kísérletek, mérések bizonyítják, hogy ha idegen nyelven beszélünk, megváltozik a hangszínünk, még ha ennek nem is vagyunk tudatában. Emiatt eleinte sokan nem mernek beszélni, mert furcsának, szokatlannak érzékelnek valamit a beszédükben. Ez a megváltozott hangszín lehet, és ezen a nehézségen az segít, ha sokat beszél az ember az adott nyelven hangosan- eleinte egymagában, amikor nem hallja más. :)